Bringás Barangolások

Hótaláló túra 2017 (Rohrer sattel, Zellerrain sattel, Josefsberg sattel)

Rohrer Sattel, Zellerrain pass, Josefsberg pass

3 szép átjáró, főleg ha nagyon havas! Télen, január 28-án felkerekedtünk, és amíg mindenki síelt, mi kétkeréken keménykedtünk. Tamáséktól autóval haladtunk Guttenstein környékéig, ami Wienerneustadt-tól pár kilóméterre nyugatra található, Pernitztől a 21-es úton.

Rohrer sattel

A Rohrer sattel Wienerneustadt irányából, Pernitz-en át a 21-es úton haladva közelíthető meg a legkönnyebben. Északról az 1000 méter magas Rohrer berg, dél-nyugatról a szintén hasonló magasságú Hochkugel között biztosít áthaladási lehetőséget az utazónak. Különös szerencsénk volt Tamással ezen az úton, mert a közel 400 méter szintkülönbséget éppen csak nedves úton, de hatalmas hófalak között teljesíthettük. Bizony arra felé januárban tél van. Kiindulási pontként a Rohrer sattel és a Klostertaler Gscheid alján lévő elágazástt választottuk. Igazából az eredeti terveink úgy szóltak, hogy az imént említett délebbre lévő átjárón haladunk át először, majd a Rohrer sattelen térünk vissza egy 40 km-es kört bejárva a szépséges vidéken. Eredeti terveinket keresztülhúzta a vidéken uralkodó hó mennyisége. A kissebb hegyi utak ugyan is még ezen a környéken is havasak, jégboordásak, amit országúti kerékpárral nehezen teljesíthetőnek éreztünk. Maradt végül a Rohrer sattel keleti emelkedője. A hőmérő -9 fok körüli hőmérsékletet mutatott, így jól felöltöztünk indulás előtt. Az út melletti pihenőhelyek körül 1 méter körüli volt a hó, ellepve a kültéri asztalokat, padokat. Hamar elkészültünk és nekivágtunk a 470 méteren lévő elágazásból a mászásnak. Elképesztően jól éreztem magam. Végre nem fáztam, mert felfelé haladtunk és a táj leirhatatlanul szépséges volt számomra. Minden irányban óriási fehérség és a csodás kilátástól felpezsdülve tekertem felfelé. 5-8% közötti meredekségével kellemesnek mondható emelkedés sem okozott nagy gondot. Tamás Zellenbach-ot elhagyva megállásra bíztatott, ugyanis  az út melett hatalmas jégcsapok függtek a sziklákról, 10 méteres magasságokból. Továbbhaladva elértük az egyetlen szerpentines szakaszt, ami két hajtűkanyarból állt. A második kanyarban egy pihenőhelynél kimarták a területet, és itt látszott igazán mekkora hó található a környéken. Nekem mellkasmagasságig érő fehérség ekkor már csillogott is, mert időközben a nap áttörte a felhőtakarót, majd fel is oszlatta azt és beragyogta a környéket. A fenyőket belepte a hó, és a rájuk fagyott pára, még érdekesebbé varázsolta az utat. az idő csak úgy repült és hamar megtettük a 6,9 km-es utat a hágóig. Kicsit csodáltuk a kék eget és a kilátást. Nem igazán lehetett átlátni a fák sűrűjén, mert ezen a magasságon a fenyők a sok hóval útját állták a kilátásnak. Gyors öltözés után elindultunk lefelé azon az úton amin elértük a csúcsot, mert úgy ítéltük meg, hogy az ellenkező oldalon is csúszhat a Klostertalerre vezető út, így nem érdemes átkelnünk a hágón és legurulnunk az ellenkező oldalon. 50 km/órás sebességnél nem esett igazán jól a -9 fok, de egy rövid megállást követően magamra vettem a vastag arcmaszkomat is, így már nem fájt annyira a hideg. Tamás mikor leértünk azt mondta, hogy elfagyott az arca. Teljes egészében alig több mint egy órát töltöttünk kint a hodegben, de neki sajnos csak egy vékony arcvédője volt kéznél, amit felvehetett. Mekérkezésünk után, hamar összepakoltunk és máris autóztunk nyugat felé, további csodás hágók reményében.

Zellerrain sattel

Mariazell! Stájerország és Alsó-Ausztria határán fekszik. 4 irányból is jól megközelíthető. Választhatjuk a 20-es számú utat észak felöl Annaberg irányából, vagy délről Aschbach  felöl. Keleti irányból, előbb a 23-ason a Lahnsattelen keresztül haladva a 21-es úton Halltal városa felöl, valamint nyugatról a 71-esen Grünau irányából is Mariazellben köthetünk ki. Ez a hely a legtöbb utazónak ismert turisztikai pont Ausztriában. Talán legjobban a gyönyörű temploma ismert, na meg a Mariazeller nevezetű, gyógynövényekből készült likőr. A város neve összecseng a közelben található Erlaufsee-vel. Ez egy 800 méter körüli magasságon elhelyezkedő csodás tó, amelyet nyáron lerohan a felfrissülnivágyók tömege. Ideális hely a pihenésre. A kissebbeket a vízbe érkező csuszdák és a játszótér varázsolja el, a felnötteket pedig a környék szépsége és a víz tisztasága és a hegyek nyújtotta számtalan lehetőség vonzza a környékre. Jártam én a tónál már nyáron is, de télen egész más. Január 28-án nem épp a vízben játszadozásé a szerep. A tó befagyott, és még úgy 30 cm hó is található rajta, így a csúszda használata valószínüleg zúzodásokat vonna maga után. Kerékpározni azonban most is lehet. A hőmérséklet 2 fok körüli a tóparton. Megfelfelő parkolóhelyként a tó melletti ingyenes parkolót gondltuk. Az út mellett 1,5 méter hófal terpeszkedik fenségesen. A beöltözés megint eltart egy darabig, de ebben az időben több réteget hord az ember gyereke. A tótol 296 méterrel feljebb és 5,3 km távolságban található Zellerrain hágót szemeltük ki célpontunknak. Az 1122 méteres hágót északról a Hirschenkogel, délről a Hochschauer 1200 méter feletti csúcsai foglyák körbe. Indulás után a tó partján 1,9 km-en keresztül nem változott a szint. Kis buckákon keresztül haladtunk a hófalak között. Elkanyarodva a parttól egyből a nyakunkba vehettük a lábunkat. A meredekség nem volt nagy, de kisütött a nap a hegyek mögül és fényárban úszva 3 perc alatt melegem lett. a hőmérséklet a 7-8 fokot is elérte és felfelé haladva a kabátra már nem is igazán volt szükség. Tamás sógorom előbb vette le a külső réteget nálam, így két megállást is beiktattunk. Felfelé az út már száraz volt, de az út mellett a korlátok magasságáig még hófalak álltak. A magasabb szakaszokról visszanézve pazar kilátás nyilt a keleti irányba elterülő hegységre. A hegycsúcsok egymás mellett sorakoztak, egytől egyik havasan figyelve a tájat. 30 perc alatt felrtünk a csúcsra, ahol a parkoló jégbordás felülete és a hágó jellegzetes, az úton éppen átbukó jellege szép látványt nyújtott. Sokat nem időztünk fent, mert az árnyékos részen hideg volt. Tamás indulás előtt jelezte, hogy a szemben lévő észak felé található túraúton magyarok érkeznek. Nem lehetett érteni miről beszélgetnek, de a hanglejtés egyértelműen elárulta a magyar családot. Végül néhány szót is elcsíptünk indulásunk pillanatában, amellyel bebizonyosodott, hogy jó volt Tamás megérzése a témával kapcsolatosan. Lefelé elég gyorsan haladtunk. A szép táj és a gyors kanyarok a napsütötte havas hegyekkel az orrunk előtt nagyon gyorsan elhaladtak.10 percen belül már az autó melett falatoztam és csodáltam a befagyott tavat.