Bringás Barangolások

Balaton 2009

Zánka-Balatonberény

Ekkor egy 1994-ben kapott, 1998-ban újjá pofozott bringával vágtam neki, a “nagy” túrának. A sötét zöld mounten bike, a vastag kerekekkel és az acél vázzal igencsak megnehezítette a dolgot, de azért élvezetes útnak ígérkezett. Zánka felett pár kilométerrel kezdtünk neki az igazi körtúrának, és az északi parton nyugat felé indultunk neki a világnak.Felmálházott szamarainkon helyet kapott a sátor is, mert ha már, akkor sátras túra legyen. Gondoltuk. Nekem éppen kicsit fájt a fogam, de összességében ez nem zavart. Gyógyszerekkel vagy akár anélkül is tudtam tekerni. A “tengerkerülést” 3 napra terveztük. Az első nap a végcéljául Balatonberényt tűztük ki, ami igen szép teljesítménynek ígérkezett az előbbiekben leírt technikával és felszereléssel. Folyamatosan a Balaton-felvidéken haladtunk, néha erős szembeszéllel küzdöttünk, de végül lassan elértünk Badacsonyba, ahol a part melletti kis étkezdében magamhoz vettem a jól megérdemelt fájdalomcsillapítómat, és némi ivóvizet, valamint jól belakmároztunk az ott jó áron kapható gyros-ból, és lassan tovább indultunk a Badacsony lábánál, majd Balatongyörök előtt kis pihenőt tartottunk, mert rekkenő volt a hőség. Végül Balatongyörök határában a parton egy békés kis szabadstrandon pihentünk meg hosszabban. Ez a partszakasz régen magántulajdonban állt, amit egy tábla is jelez. A vízbe sétálva gyönyőrű kilátás nyílt a tanúhegyekre. (Aki már ment körbe a Balaton körül, biztosan tudja, hogy melyik szakaszról beszélek) Délután tovább takartük a vasat és bekerekeztünk Keszthelyre, de itt csak áthaladtunk, hogy estére már biztosan a déli parton éjszakázhassunk, tudván, hogy másnap este már Balatonakarattya volt a cél. Végül élvezve a szép időt és a part adta árnyékos, fás területet, kora este még világosban érkeztünk meg Balatonberénybe. Felvertük a sátrunkat a parton, majd kicsit körülnéztünk a faluban, a parti részen, ahol éppen valami nyári rendezvény volt, minek köszönhetően sok ember sürgött-forgott a környéken. Kicsit jól esett az emberek jelenléte. Jó volt a forgatagban mászkálni. Ezt felválltva tettük, hogy mindig legyen valaki aki a sátornál van, mert azért mégis… Én egyedül maradtam a sátornál és amikor a többiek visszaértek, hoztak nekem is sört, amit a mászkálásuk alatt szereztek. Utána én és az előbb már barangolt egyik haverom visszamentünk nézelődni, majd korán lefeküdtünk ihenni, mert tudtuk, hogy másnak megint hosszú napunk lesz.

Balatonberény-Balatonakarattya

Másnap kora reggel egy hideg fürdést én megejtettem a Balatonban, majd nekivágtunk. Ezen a napon már az út elején éreztük, hogy nem túl izgalmas a déli part, persze csak bringás szempontból. Nyugodt utcákon, kedves nyaralók között haladtunk, míg meg nem álltunk Balatonmáriafürdőn egy fagyizónál, ahol én ezt megelőzően már több alkalommal jártam, így ismertem a minőséget és a mennyiséget. A megérdemelt nyalánkság után tovább kerekeztünk, és most itt kis túlzással azt kell mondjam, hogy a zamárdi parttól 2-3 km-rre délre lévő új völgyhídig a világon semmi nem történt. Ezt a hidat alulról megcsodáltuk, és szép kilátás nyílt a Balatonra is, majd lekerekeztünk Siófokra, ahol egy finom pizzát ettünk, ekkor késő délutánra járt az idő, így nem volt mit tenni, nekivágtunk a Siófok mellett kezdődő löszfalnak, majd a gyönyörű kilátás mellett áttekertünk Balatonakarattyára, ahol rokonainknál, sátraztunk az udvarban. Itt van egy nagyjából 5-6 méter magasságba felfüggesztett hinta, amit én régebben is előszeretettel használtam, és ez most sem volt másként. A telek ami a partra közvetlen lejárást és pancsolást is biztosít, nagyon csendes volt. Egy kis időt eltöltöttünk itt a vizet nézve, majd a sátorba mászva pihenőt fújtunk.
Bringáztunk 101 km-t

Balatonakarattya-Zánka

A harmadik nap, csak úgy mint eddig szintén napsütéssel köszöntött ránk. Összepakoltuk a sátrat, egy búcsú hinta és már úton is voltunk a hátralévő kilométerekre, Balatoncsicsóig.
Szépen haladtunk, a partot szinte végig látni lehetett. Az északi parton az egyik nagy szívfájdalmam, hogy folyamatosan le-fel kell menni a part és a főút között a bringa úton. Balatonfüreden éppen bornapok voltak, így leültünk egy pohárka nedűre. Később Tihanynál megálltunk a bevezető út melletti szabadstrandon, majd egy óra pancsolás és pihenés után tovatekertünk. Tihany után van egy kis bolt az út mellett, konkrétan Örvényesnél, ahol eddigi tekeréseim alkalmával mindig megálltam  egy sörre, így ez most sem maradhatott ki, frissítően hatott ránk a hideg ital, a nagy melegben. Mikor hamarosan elértük Zánkát, tudtuk, hogy már csak pár kilométer felfelé, és otthon vagyunk. A Zánka feletti kereszteződésben, ahol pár napja elindultunk jól megünnepeltük a megtett kört, majd nyakunkba vettük a maradék emelkedőt és felmásztunk Csicsóhoz, ahol begurultunk a faluba, így ezzel véget ért a három napos tekergő.
Bringáztunk kb 50 km-t